Fiatal meleg férfiként jöttem ma ide felszólalni, azonban a magánélet szabadságának kérdése mindannyiunkat érint, nem csak bennünket melegeket és leszbikusokat.

Az elmúlt másfél év során hónapról hónapra tapasztaltuk, hogyan ássa alá a kormány politikája nehezen kivívott szabadságunkat az élet valamennyi területén. Sajtószabadság, vallásszabadság, a demokrácia intézményei már a múlté.

A házasság intézményének kisajítátása még csak minket melegeket és leszbikusokat érintett, a családvédelmi törvény azonban már többszázezer magyar családot tett másodrendű állampolgárrá, amikor kimondta, csak a házasságon alapuló család méltó a védelemre -- az élettársi kapcsolatban élők elfelejthetik a vasárnapi családi ebédet. Nincs papír, nincs család?!

De ez sem volt elég: a néhány hete állami támogatással megalakult Családtudományi Társaság már a hálószobánk ajtaját rúgta be. Követeli a házassági papírt, ha szerelmeskedni akarunk. Nincs papír, nincs szerelmeskedés?!

Nem is rejtik véka alá szándékaikat. Magánéletünkbe, legszemélyesebb döntéseinkbe próbálnak beavatkozni, középkori erkölcseiket kérik rajtunk, szabad magyar állampolgárokon számon. Láttunk már ilyen rendszereket a történelem során. Rövid életűek voltak, hát most megmondom, rövid életű lesz ez is.

Elég volt abból, hogy az állam álszent ideológusai mondják meg, hogyan éljük életünket! Az állam szálljon végre ki a magánéletünkből, és kezelje felnőttként állampolgárait! Ne a papír döntse el, hogy család-e a család! Senki ne akarja előírni kivel, mikor és hogyan essünk szerelembe, kivel, mikor és hogyan alapítsunk családot!

Egy szabad Magyarországon az állam nem akarná előírni állampolgárainak, hogyan éljék életüket, hanem inkább segítené őket saját céljaik elérésében.

Egy szabad Magyarországon nem lenne helye a kirekesztésnek, a rasszizmusnak vagy a homofóbiának.

Egy szabad Magyarországon végre mindenki félelem nélkül, szabadon élhetne, szerethetne és alapíthatna családot.

Rózsa Milán