Ma ötven éve, 1961. december 15-én fogadta el az Országgyűlés a Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről szóló 1961. évi V. törvényt, amely a megszüntette a férfiak közötti, beleegyezésen alapuló szexuális kapcsolat büntethetőségét. Bár a beleegyezési korhatár területén a diszkriminatív szabályozás 2002-ig hatályban maradt, ezzel a lépéssel Magyarország akkoriban a világ élvonalába került.
A világ első állama, ahol megszüntették a homoszexualitás korábbi büntetőjogi üldözését Franciaország volt: a francia forradalom után 1791-ben elfogadott büntető törvénykönyv már nem büntette az azonos neműek közötti szexuális kapcsolatokat. Bár néhány ország követte a francia példát (Belgium 1795, Hollandia 1811), a nyugati világ legnagyobb részében csak a 20. század hozta el a büntetőjogi üldözés megszüntetését, vagyis a „dekriminalizációt”. Angliában és Walesben 1967-ben, az NSZK-ban 1969-ben, a környező országok közül Romániában csak 1996-ban, az Egyesült Államok valamennyi államában pedig csak 2003-ben szűnt meg homoszexualitás büntetőjogi üldözése.
Magyarországon a férfiak közötti szexuális kapcsolatok jogi megítélése területén az első pozitív fordulat 1787-ben következett be, a II. József által elfogadott büntető törvénykönyv ugyanis megszüntette a halálbüntetést ezen bűncselekmények esetében. Az 1878-ban elfogadott első modern magyar polgári büntető törvénykönyv, a Csemegi-kódex már csak vétségnek tekintette a „természet elleni fajtalanságot”, és egy évi fogházbüntetéssel büntette. Majdnem egy évszázadnak kellett azonban eltelnie, hogy az 1961-es büntető törvénykönyv végül elismerje az egyének azon jogát, hogy azonos nemű személlyel létesítsenek szexuális kapcsolatot.
A büntetőjogi üldözés megszüntetése ugyanakkor a leszbikus, meleg és biszexuális emberek jogegyenlősége megteremtése területén csak az első lépés. Az alapvető emberi jogokból, mint a magán- és családi élet védelme és a hátrányos megkülönböztetést tilalma ugyanis következik az azonos neműek közötti párkapcsolatok és gyermekvállalás elismerése, valamint a szexuális irányultságon és nemi identitáson alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmának az élet minden területén érvényt szerző jogi szabályozás. E folyamatban Magyarországon fontos lépés volt az azonos nemű személyek közötti élettársi kapcsolatok elismerése 1996-ban, az egyenlő bánásmódról szóló törvény elfogadása 2003-ban, a homofób és transzfób gyűlölet által motivált erőszakos támadások büntethetőségének megteremtése 2008-ban, és a bejegyzett élettársi kapcsolat intézményének bevezetése 2009-ben. Továbbra is súlyos diszkriminációt jelent ugyanakkor az azonos nemű párok kizárása a házasság intézményéből, illetve a gyermeket nevelő azonos nemű párokat sújtó hátrányos megkülönböztetés.
Nem feledkezhetünk azonban meg arról sem, hogy a világ 76 államában még ma is büntetik a homoszexualitást, ötben halálbüntetéssel. A nemzetközi közösség részeként Magyarországnak is feladata, hogy az emberi jogok ezen súlyos megsértése kapcsán szót emeljen, és síkra szálljon a leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű emberek hátrányos megkülönböztetése ellen.
